Kapu

Mikor legelőször itt jártunk az Őrségben - anno 2007-ben - rendkívül szimpatikus volt az, hogy nem nagyon láttunk kerítéseket a házak körül. A mi  portánk is sokáig ilyen volt, aztán gondoltunk egy merészet - ehhez  az osztrák szomszéd viselkedése is nagyban hozzájárult - és lekerítettük körbe a telkünket. A fő indok a kutyák voltak, hiszen nem tudtuk őket biztonságosan kiengedni. Akkor a staffordshire terrierek közül csak a Brandon volt még, és mivel a fajtájával szemben van egy egyfajta negatív előítélet (staffi+pittbull keverék = harcikutya), így még azt a feltételezést, hogy esetlegesen megtámadhat bárkit is, el akartuk kerülni azzal, hogy kerítettünk. Mivel a kerítés körben csak vadkerítés, neki nem okozna túl sok erőkifejtést, hogy észrevétlenül keresztül menjen rajt, de van annyira intelligens és jól nevelt, hogy nem teszi.

Tehát kerítettünk, méghozzá nem az eddigi feljárónkkal együtt, hanem azt kihagyván, egy teljesen új feljáratot, utat alakítottunk ki. (A szomszéd, aki egy évben talán összesen 4 alkalommal van itt Ausztriából, kisajátította a kocsifeljárónkat - de erről bővebben írok majd.) Ha van kerítés körben, akkor bizony egy kapu is kellett közvetlenül az út mellé, méghozzá kétszárnyas, hogy az autóinkkal beférjünk. Természetesen a kecskekarám elbontásából származó bontott faanyaggal dolgoztunk, az utat is bontott téglából raktuk ki. Egyik sem mérnöki pontosságú, kissé rusztikusra sikeredett. Amikor készen lett, megint csak ecsetet ragadtam. Ezek a fotók tavaly tavasszal készültek, azóta az időjárás a kaput is és a pingálást is jócskán megtépázta, tehát az idén tavasszal lesz mit rekonstruálni.