2018-03-01

Állataink

Igazán aktuális a téma, hiszen amikor magára hagytam szegény blogomat, előtte számoltuk fel az állatállományt. 2015-ben majdnem mindent sikerült eladnunk, az utolsó tyúkot és kakast tovább tartottuk még, de aztán ajándékozás lett a végük. Aztán jött a következő év tavasza, amikor minden telis-tele volt undorító csupasz csigával. Akárhová néztem, akármerre mentem, mindig beléjük botlottam és komoly hányingerrel küzdöttem, annyira undorodtam tőlük. Így hát meggyőztem a férjemet, hogy vennünk kell legalább két csigaevő indiai futókacsát. Amióta vannak, csak nagyon elvétve - inkább kő, farönk alatt - látni egyet-egyet, úgy hogy a kacsa projekt sikeresnek bizonyult. Ráadásul a tojó megült magától a tojásain, sőt mi több, ki is keltette őket, így majdnem önfenntartóak, mert a szaporulatból tudtunk eladni. Jelenleg négyen várják már nagyon a tavaszt, és főleg azt, hogy  a tóka engedjen már kicsit a jég fogságából és tudjanak lubickolni.

Lovacskánk, Kerge is köszöni szépen jól van, ő hátul ellegelészget a nagy réten. Most tavasszal barátnő érkezik hozzá, már csak a jó időt várjuk a szállítással. Most gondolkodtunk azon, hogy veszünk mellé két kecskét, hogy ne unatkozzon. Aztán jött ez a lehetőség, és akkor úgy döntöttünk, hogy inkább egy maga fajtájával barátkozzon. Bár a kecskék azóta is nagyon hiányoznak.

Cicáink négyen vannak, három kinti és egy benti, akit a férjem mentett meg. Amikor hazahozta, olyan állapotban volt, hogy egy lyukas húszfillérest sem adtam volna az életben maradására, törött volt a farka (rácsapták valahol az ajtót), vézna volt és roppant ápolatlan, mindez talán 6 hetesen. De mi rendbe hoztuk, gyönyörű kiscica vált belőle. Azóta ő bent lakik a házban.

És a végére hagytam a kutyusokat. Nudli a legöregebb, ő egy 12 éves yorki. Aztán jön a sorban Jenny (királykisasszony), ő 6 éves golden retriever, aki 8 hetes kora óta él a családunkban. 2015 márciusában örökbe fogadtuk 8 hetesen Brandont, ő egy staffordshire-pitbull keverék, már 3 éves múlt. A világ legaranyosabb, legjólelkűbb kutyusa. Az örökbefogadás itt még nem ért véget, hiszen 2016. augusztusában magunkhoz vettük a 6 hónapos Zarát, aki egy staffordshire kislány, most jelenleg 2 éves. És egész pontosan holnap lesz egy hete, hogy újra megmentettünk egy Bogáncsos árvát, ő Kyra, ugyancsak staffordshire kislány, aki 4 hónapos. Így összesen öten vannak, ebből három kutyi a zalaegerszegi Bogáncs Állatmenhelyből lett örökbe fogadva. Azt hiszem, annál jobb érzés nincs, mikor egy kis életet megmentesz azzal, hogy magadhoz veszed, és egy másikat azért, mert  a helyére kerülhet. Amikor egy héttel ezelőtt elmentünk a menhelyre, és a férjem ölben hozta ki a kiskutyát, látnotok kellett volna a többi kutyust. Minden kutyus a kennel rácsához jött és kérlelve néztek bennünket, hogy "engem is vigyél haza". Ezt a képet biztosan soha nem fogom elfelejteni, és ha rágondolok, már össze is szorul a torkom. Nálunk ők családtagként vannak kezelve, családban nőnek fel, foglalkozunk velük és a legjobb nevelést kapják. És imádjuk őket!

Brandon és Nudli

Jenny

Jenny és Zara

Jenny és a mentett cica Szimi

Férjem a három örökbefogadott kutyussal: Kyra, Brandon és Zara

1 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Nálatok kutyák, nálunk a macskák. Néha kiborulok tőlük, hogy sokan vagyunk, főleg itt bent a szobában, ha állatorvoshoz kell menni. Amúgy szeretjük őket, színesítik az ember életét, mind más egyéniség.