Egy keményen átvirrasztott éjszaka után áment mondtam férjem abbéli kezdeményezésére, hogy adjuk el a kecskéket, birkákat. Persze kivételek mindig akadnak és most is vannak: Picur, Vadóc és Mici, ők hárman maradnak, hozzájuk ragaszkodom.
Átgondoltam, meg hánytam-vetettem magamban és bármennyire is sajnálom őket, de ez az állományszám - 20 kecske, 4 birka - rengeteg jószágot, rengeteg idő- és energiaráfordítást, rengeteg anyagi áldozatot jelent, amit már nem vagyunk képesek tovább vállalni. Területünk nincsen, ha volna sem mennénk semmire, mert gépeink nincsenek, amivel esetleg kaszálnánk, rendsodornánk, báláznánk. Amit a házunk mögött kaptunk használatba legelőnek valót, azt lekaszáltattuk, bebáláztattuk, és a sacc/kb. 3 napos munkáért elkértek 65 ezer Ft-ot! És ez csak 215 db kockabála... ami egyelőre a lónak elég lesz valameddig. És akkor még hol vannak a kecskék, hol van a rengeteg zsák abrak, heti 4 ezer Ft-jával? És hol vannak az egyre feljebb kúszó állatorvosi költségek? Ami nem megy, nem szabad erőltetni, belefáradtunk. Belefáradtunk abba, hogy hiába adunk meg a kecskéknek mindent, hiszen a férjem a főállása mellett naponta órákat kaszál és etet, hiába van előttük a szelénes nyalósó, már ott tartunk, hogy havonta féregtelenítünk... mind-mind hiába. Tömjük beléjük kocsiszám a frissen kaszált zöldet, és mégis úgy nézem, mintha soványak lennének. Ez nagyon zavar, mert aki látja őket, azt hiheti, hogy nincsenek jól tartva. Csak válogatnak, mert megtehetik, mi meg nem győzzük őket almozni. Az anyakecskéket fejni nem tudjuk, mert a kicsik még rájuk járnak, azért a napi 2-3 dl tejért nem éri meg ennyi munka, ennyi fáradtság és megannyi anyagi befektetés. A vietnámi csüngőhasú malacainkkal (2 db) ugyanez a helyzet, mondjuk ő velük az etetésen kívül más probléma nincsen. A kis kanmalac nem ugorta be az anyamalacot, így kicsik nem születtek, ergo Jenőnek mennie kell a háztól, az anyamalacot meg novemberben levágjuk. Egy nagy lélegzetet vettem és a hirdetést felraktam a facebook különböző csoportjaiba, meg a jófogásra. És még gondolkodom nagyon a kacsákon, libákon is... Majd egyszer újrakezdjük... amikor nyugdíjasok leszünk.