2015-06-29

Részleges felszámolás

Egy keményen átvirrasztott éjszaka után áment mondtam férjem abbéli kezdeményezésére, hogy adjuk el a kecskéket, birkákat. Persze kivételek mindig akadnak és most is vannak: Picur, Vadóc és Mici, ők hárman maradnak, hozzájuk ragaszkodom. 

Átgondoltam, meg hánytam-vetettem magamban és bármennyire is sajnálom őket, de ez az állományszám - 20 kecske, 4 birka - rengeteg jószágot, rengeteg idő- és energiaráfordítást, rengeteg anyagi áldozatot jelent, amit már nem vagyunk képesek tovább vállalni. Területünk nincsen, ha volna sem mennénk semmire, mert gépeink nincsenek, amivel esetleg kaszálnánk, rendsodornánk, báláznánk. Amit a házunk mögött kaptunk használatba legelőnek valót, azt lekaszáltattuk, bebáláztattuk, és a sacc/kb. 3 napos munkáért elkértek 65 ezer Ft-ot! És ez csak 215 db kockabála... ami egyelőre a lónak elég lesz valameddig. És akkor még hol vannak a kecskék, hol van a rengeteg zsák abrak, heti 4 ezer Ft-jával? És hol vannak az egyre feljebb kúszó állatorvosi költségek? Ami nem megy, nem szabad erőltetni, belefáradtunk. Belefáradtunk abba, hogy hiába adunk meg a kecskéknek mindent, hiszen a férjem a főállása mellett naponta órákat kaszál és etet, hiába van előttük a szelénes nyalósó, már ott tartunk, hogy havonta féregtelenítünk... mind-mind hiába. Tömjük beléjük kocsiszám a frissen kaszált zöldet, és mégis úgy nézem, mintha soványak lennének. Ez nagyon zavar, mert aki látja őket, azt hiheti, hogy nincsenek jól tartva. Csak válogatnak, mert megtehetik, mi meg nem győzzük őket almozni. Az anyakecskéket fejni nem tudjuk, mert a kicsik még rájuk járnak, azért a napi 2-3 dl tejért nem éri meg ennyi munka, ennyi fáradtság és megannyi anyagi befektetés. A vietnámi csüngőhasú malacainkkal (2 db) ugyanez a helyzet, mondjuk ő velük az etetésen kívül más probléma nincsen. A kis kanmalac nem ugorta be az anyamalacot, így kicsik nem születtek, ergo Jenőnek mennie kell a háztól, az anyamalacot meg novemberben levágjuk. Egy nagy lélegzetet vettem és a hirdetést felraktam a facebook különböző csoportjaiba, meg a jófogásra. És még gondolkodom nagyon a kacsákon, libákon is... Majd egyszer újrakezdjük... amikor nyugdíjasok leszünk.


Ott, ahol élet van...

... sajnos a halállal is számolni kell.

Most két napja - az idén utolsónak - Mici is megajándékozott bennünket egy kis kecskével. Lányka ő is. Viszont a nyolc idei gidából hármat elveszítettünk. Napsugár ikreit és Jázmin kis bakját el kellett temetnünk. Hozzáteszem, mindannyian picik voltak, már picinek is születtek és szemmel láthatóan nem fejlődtek. Az állatorvosunk szerint a gidák halandóságában fontos szerepet játszik az, hogy Vas megyében nagyon csekély a zöldtakarmány szeléntartalma, és hiába van előttük szelénes nyalósó, mert az kevés. Igaz az egyik még szelénes injekciót is kapott, de az sem segített. 

És ami talán még fájóbb, hogy Ödön is itt hagyott minket. Az az Ödön, aki az első kecskénk volt, aki 2 éve még kiküldetésben is teljesítette feladatát. Megöregedett.
Szomorú percek, órák ezek.


Update: Mai nap sajnos Mici lánya 2 naposan feladta. Ő a negyedik gida. 

2015-06-09

Kerítettünk, szénáztunk

Kellemes elfoglaltság a villanypásztor telepítés, legalábbis én azt vallom. Bekerítettük a következő területet, amely tulajdonjogilag nem a mienk, de használhatjuk. Gondosan kimértük a métereket, 35 méter hosszú, 27 méter széles, 4 méterenként leütöttük a karókat, felszigetelőztük, majd behúztuk  3 sorba a szalagot, illetve zsinórt. Átvezettük az előző területről az elektromosságot, Laci megcsinálta a két terület közötti átjárót is, majd következett a főpróba. Tökéletesen működött, ezt igazolta Jenny kutyánk nyüszítése is, aki még nincsen hozzászokva ahhoz, hogy nem rohangálunk össze-vissza. És akkor Kerge birtokba vette. Ekkor még nagy volt a fű, de Kerge örömmel legelte azt is.





Miután az időjárás-előrejelzés most elég hosszú ideig jósolt meleg, száraz időt, így lekaszáltattuk és bebáláztattuk a területet. A már bekerített részt Laci kézi kaszával kaszálta le, igen szép rendet vágott. Az én feladatom az volt - mivel ő dolgozott - meg kellett vasvillával forgatnom a sorokat, hogy tökéletesen száraz legyen. Természetesen a legnagyobb melegben kell ezt csinálni, valami alig ruhában, és akkor egyúttal a szép napsütötte bőrszín is garantált. Akárcsak a szénabála összehordás alkalmával is. Most első körben 215 db kockabála lett, de van még a faluban egy-két terület, amelyet mi kaszáltathatunk, így biztosítva lesz állataink téli takarmánya. Most már csak helyet kell a báláknak csinálni, ugyanis a szénatárolónk dugig lett. 


A szénatároló itt még csak negyedéig van tele, azóta már csurig van bálával.

A kézzel lekaszált szénát boglyába hordtuk össze,
plusz még ami a bálázás alkalmával kimaradt.