2014-02-26

Újabb kisgidák

születtek ma reggel. Picur adott életet 2 kis csöppségnek, az ivararány teljesen kiegyenlített, 1 fiú és 1 lányka. Ők az előző 2 gidához képest erősebbek, fejlettebbek, Picur pedig már gyakorlott, tapasztalt anyaként gondozza őket. 




Ő az egy hete született Jázmin. A ma született picik majdnem akkorák, mint ő egy hetesen.

A "gyermekágyas" kecskéink külön-külön vannak boxokba elszállásolva, a többiek pedig együtt a nagy placcon:








2014-02-22

Fürdőszoba - képek

Bármennyire is szerettem volna nappali fényben fényképezni, ez nem teljesen sikerült, ugyanis olyan borús, esős idő van, hogy a lakás más helyiségeiben is villanyt kell kapcsolni. A képek nem túl jók, hiszen két pici helyiségről van szó: az egyik 1,40*2,00 méter, a másik 1,60*2,00 méter, így összességében 6 m2-es a fürdőszobánk. Nem tudtam olyan távolságban állni, hogy minden ráférjen a képre, így a fotók csak egy-egy részletet mutatnak. 

A "főszereplő". Miatta történt a felújítás.
Nem túl nagy (130*70,) de a célnak megfelel.

A másik helyiség. Ide lett bezsúfolva a zuhanykabin.


A polc bekerült az ajtó mögé.

A zuhanykabin

Itt most egy picit szűkösebben vagyunk,
de pld. az olajradiátor  tavasztól felkerül a padlásra.
(Igaz, eddig sem használtuk itt, csak egyszer, de jó ha van.)
Szeretem 
A tükör és a lámpa helye.



És a járólap. Előtte egy világos bézses színű volt,
de amióta Laca ezt lerakta, azóta melegebbnek érzem a helyiséget.

Szépen összejött a minta.
Hát ilyenek lettünk. Semmi luxus, semmi csicsa, próbáltuk az egyszerűt és a praktikumot kombinálni. A fali csempe az adott volt, mivel elég nagy felület, így eszünkbe sem jutott, hogy esetleg leverjük és másikat tegyünk. Még szerencse, hogy 6 év után sikerült ugyanolyat kapnunk. Maradt tartalékban is, ugyanúgy, mint a padlólapból. Most már csak a mennyezet burkolása lambériával, egy gyors festés és boyler-csere van hátra. Az is meglesz idővel.


2014-02-21

Itt a tavasz! - Ellenek a kecskéink

Gyarapodtunk! Most már hiszem, hogy tényleg itt a tavasz, mert megkezdődtek a kecskeellések. A sort még január végén Dorka kezdte, az a kecskénk, akinek küzdöttünk egykor az életéért, és jól leitattuk szegényt pálinka-melegvíz-étolaj keverékével. De ettől rendbe jött, összeszedte magát és azóta is jól van, bár méretre elég pici maradt. Ő most másfél éves, első ellése volt, és sajnos nem végződött happy end-del, mert elvetélt. Még kellett volna legalább 1 hónap, de akkor jött egy melegfront és az időjárás változás az állatokra is kihatással van. Két picinye lett volna, de fejletlenek voltak, vékonykák és szőr nélküliek. Én nem láttam őket (szerencsémre), csak Laca mesélte. Sajnáltuk őket. Még mindig nem tudtam megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy ott ahol élet van, halál is - ezt Laca szokta vigasztalásul mondani, mert ismer, hogy mennyire megvisel.

A hét elején Mici került sorra, az első kecskénk. Mici tapasztalt anyakecske, nagyon jól tejelő és gondos anya. Most is két csöppségnek adott életet, mindketten kis bakok voltak. A kettő közül az egyik kisebb és fejletlenebb volt, 2 nap után feladta az életet, maradt egy. De ő elég erősnek tűnik, szépen szopik. 

Rozi a következő a sorban, ő is másfél éves, már nálunk született, az a Picur az anyja, aki Lacám szülinapi kecskéje volt. Neki is az első ellése, ő -Laca segítségével- egy kis gödölyét hozott a világra. Tapasztalatlan anya, majdnem hogy még kölyök, nem is igen foglalkozott első nap a picivel. Az ellésnél is Laca segített neki, mert elég nehezen ment, de így legalább a picinek van esélye az életre. Laca fejte a tejet szorgalmasan, cumisüvegből itatta a picit, óránként nézett rájuk. Próbálta a picit rávezetni, hogy szopjon az anyja tőgyéből, de az anyja továbbra sem foglalkozott vele. Végül egynapos foglalkozás után úgy néz ki, hogy Rozi elfogadta a picinyét, a kicsi is megtalálja már a tejecske lelő helyet...


Ő Fickó, a kis bakkecske.

Jázmin már keresi az anyja tőgyét.

És a többiek sorban: Picur, aki úgy néz ki, hogy bármelyik nap megindulhat nála az ellés, Finci és Vadóc, nekik talán még heteik vannak hátra. Mindenesetre Laca előkészítette a kecskeólat, kialmozta, leválasztotta külön fakkokra, bealmolt és várjuk a fejleményeket.
Izgalmas napok, hetek előtt állunk!



2014-02-18

Kipróbáltam


Az elmúlt hét végére készen lett a fürdőszobánk. A zuhanykabin -ahogy terveztük- átkerült a mosógép helyére, és a mosógép pedig a konyhába, az épített pult alá. Még jól is néz ki.  A zuhanykabint átrakni nem volt egyszerű, dirib-darabra kellett Lacámnak szétszednie, hogy átférjen a két helyiség közti ajtónyíláson. De így legalább az illesztéseket újra kellett sziloplaszttal tömíteni, közben  ki lett cserélve a lefolyója, mintha vadiúj lenne. A kád is bekerült a helyére, ytong téglával lett körbefalazva, az alja purhabbal kifújva, hogy megfelelő legyen a szigetelése. Mivel a zuhanykabin mögött a fal nem lett anno csempézve, most azt is pótolnunk kellett, a kád eleje is csempeburkolatot kapott. Laca a padlólapot is lerakta, a mintázatot szépen össze tudta hozni. Dióhéjban ennyi. Képeket pedig még ez idáig nem sikerült készítenem, mert egyrészt nem érek/értem rá, másrészt szeretném majd nappali fényben elkészíteni a fotókat (mire hazaérek a munkából addigra már sötét van). És van egy harmadik, sőt egy negyedik okom is: amíg a fürdőben nincs rend, addig nem fotózok, és még mindig tervezgetek. Most legutóbb kitaláltam, hogy szeretnék egy tükröt, persze amilyent szeretnék, azt csak az IKEÁ-ban lehet kapni:
Valószínűleg én nem így raknám a falra, mint ahogy a képen látszik, hanem egymás alá a 4 darabot. Még hogy hol fogom beszerezni, az kérdéses. A tükör fölé szeretnék egy világítást is, aminek az elektromos vezetékét Lacával már a csempézés előtt kiépíttettem. Íme:


Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy semmi nem tart örökké. Ez most nálunk leginkább a 120 literes elektromos boyler vonatkozásában nagyon is igaz, ugyanis rendesen csöpög. Így arra a döntésre jutottunk, hogy muszáj lesz kicserélnünk, de kettőnknek egy 80 literes is bőven megteszi. 6 évvel ezelőtt vettük meg ezt a házat a boylerrel együtt, és már akkor sem volt újnak nevezhető, sőt...  És ha már a nagy boyler lekerül a falról, akkor könnyebben hozzá lehet férni a mennyezethez. Nálunk mindenhol a lakásban fagerendás mennyezet van, hiszen egy 115 éves parasztházban lakunk. Kivéve az előszobákat (abból is van kettő) és a kéthelyiséges fürdőszobát. Itt eléggé leharcolt volt a plafon, kicsi hasa is volt, Laca pedig annak idején azt mondta, hogy mindig is utált alulról felfelé vakolni, így nem verte le, úgy maradt. Nem sokkal később pedig álmennyezetet ragasztottunk rá hungarocell négyzetekből. Hát ez nem túl elegáns megoldás azt elismerem, viszont kicsit javított az összképen. Most pedig kitaláltam azt, hogy lambériázzuk be! Úgy hogy a fürdőszoba-projekt tovább folytatódik, de a fürdőkádat már az elmúlt hétvégén kipróbáltam! Nagyon jól esett!


2014-02-05

Belevágtunk!

Szinte egyik napról a másikra eldöntöttük, hogy bizony lesz kádas fürdőszobánk, így belekezdtünk a felújításba. Megrendeltük a kádat (Gandalf tanácsát megfogadva akrilt rendeltem), megvettük a hozzávalókat, sok csip-csup víz- és csatornaszerelési anyagot. Drágám már a mosógépet át is telepítette a konyhapult alá, be is szerelte, üzemképes. VISZONT, ha már lúd, akkor legyen kövér: az áruházban egycsapásra beleszerelmesedtem egy bizonyos padlólapba, amelyen intarzia minta van, az elnevezése is Intarsio Legno. Mutatok róla képet is:


És eldöntöttük, hogy amilyen kicsi a fürdőszobánk, igazán nem is kell belőle olyan túl sok, így padlólap csere is lesz. Úgy hogy most szana-széjjel áll minden, vastagon por lepi a bútorokat is, neki kell állnom nagytakarítani. Ha készen leszünk, teszek majd fel képeket. Hát jól belecsaptunk a lecsóba! :-)


2014-02-02

Korcsolyázó kakasok

Harmadik napja szinte egyfolytában esik az ónos eső, aminek következményeképp az egész udvar egybefüggő jégpályává változott. A baromfiak már igen tűkön ültek, hogy kijöhessenek az udvarra, így ma reggel kiengedtük őket. Igazán muris látványban volt részünk, szerte-szana csúsztak a jégen, volt olyan kakasunk, aki indulhatott volna korcsolyabajnokságon, olyan kürt mutatott be. A legmurisabbak a kacsák voltak, mert amíg a pipik felfedezték, hogy repülve bárhová előbb odaérnek, mint két lábon, így a kacsahadsereg csak csúszott-kelt a jégen. Vissza is totyogtak az óljukba, és a pipik is követték őket. De most legalább csönd van, mert már nem akarnak kijönni. Sajnos fotót nem tudtam róluk csinálni.