Az idén XXXIII. alkalommal került megrendezésre Őriszentpéteren, az Őrség fővárosában az Őrségi Vásár. Rengeteg ember megfordul a vásár 2,5 napja alatt, ilyenkor nálunk a faluban is telítve vannak a vendégházak. A kézműves portékák kirakodóvására mellett a vásárt kísérő kulturális programok is igen színvonalasak. Éppen ezért nem értem a szervezőket, hogy miért engedik az olyan árucikk megjelenését a vásáron, amely rontja a Vásár ázsióját, hírnevét, amely nem illik a Vásár környezetébe. Természetesen itt megint csak a büdös anyagiakról van szó, hiszen minden kirakodótól komoly helypénzeket szednek a szervezők. De mégis, most ettől elvonatkoztatva, ha én szervezném, akkor biztosan nem lennének román cipőárusok, etnikai kisebbséghez tartozó kirakodók, akik hegyekbe halmozva árulják a rongyot "túrkálónak" titulálva, vagy árulják a közeli Ausztriából grátisz vagy fillérekért elhozott bútorokat, a Stihl-utánzatú fűrészeket, fűkaszákat és egyéb noname szerszámokat... Én ezeket az árusokat nem engedném be egy olyan múlttal és elismeréssel rendelkező vásárba, mint amilyen az Őrségi Vásár. Sokan azt mondják, hogy a vásári hangulathoz ezek is kellenek, én pedig állítom, hogy nem. A piacihoz esetleg, de egy színvonalas kézműves és összművészeti fesztivál jellegű vásárhoz már kevésbé.
Viszont minden évben meghívnak egy-egy nevesebb előadót vagy együttest, és most ebben az évben a PIRAMIS együttes járt nálunk. Fiatalkorom kedvenc zenekara volt, zenéjüket még most is szeretem, számaikat kivétel nélkül kívülről fújom. Akkoriban, 14-16 évesen az összes zsebpénzemet a trafikba hordtam, Piramis fotókat, Piramis műanyag szatyrot és még ki tudja mit... vásároltam rajta. Szombat este óriási tömeg előtt fantasztikus bulival lepték meg az őrségi embereket, és mi is kitűnően éreztük magunkat.
Ha volna két életem, Szabadnak születtem, Becsület, Szállj fel magasra, Kóbor angyal, Emelj fel a szívedig, Kívánj igazi ünnepet, Csak rövid idő, Elment a kedved, Égni kell annak, aki gyújtani akar, Gyere közelebb, Hozd el a tegnapot, Őszintén akarok élni... csak egy pár dalcím, amelyek az este folyamán felcsendültek. Rég éreztem ennyire jól magam, igaz azóta is fáj a torkom!
