2012-05-25

Szomorú napokat élünk

Sajnos nem csak vidám eseményekről és boldog pillanatokról tudok beszámolni. A történések sorrendjében: először is a négy kikelt kislibából egy sajnos elpusztult. A maradék hármat elvittük férjem egy volt kollégájának, mivel még a tojások időszakában kettőt ígértünk neki, a harmadikat pedig nem volt szívünk elszakítani a tesóktól.
Aztán a kotlós alatt lévő kacsatojásokból egyetlen kacsa sem kelt ki, húsvét óta ült rajtuk, így felszámoltuk őket.
A héten egyik nap szakadatlan esett az eső - pont otthon is voltam -  a baromfiak pedig a szakadó esőben is békésen kapirgáltak a portánkon szana-széjjel. Ez volt a veszte az egyetlen, ám a legszebb kendermagos csibémnek: arra járt a róka és elvitte őt.

A legdrámaibb történés pedig: az utoljára hozott kiskecske, Saláta ma reggelre elpusztult. Mióta nálunk volt (ő volt az, aki a rackabáránnyal jött hozzánk) azóta nem stimmelt nála valami. Nem voltak a kiskecskére amúgy nagyon jellemző ugra-bugrálások, csak szomorúan állt vagy feküdt Gombóc mellett. Néha eszegetett, de nem túl aktívan, látszott rajta, hogy lelkileg nincs rendben. Ő akkor lett elválasztva a mamájától, amikor hozzánk került, és valószínűleg ezt ő nagyon megsínylette. Ránézésre túl nagy volt a gyomra, először azt hittük, hogy sokat evett, aztán arra gondoltunk, hogy fel van fújódva. Laca megtapogatta, és érezte, hogy a hasa kőkemény, a lábacskái meg nagyon véznák, semmi husi vagy izom nem volt rajta. Ekkor már hívtuk az állatorvost. Saláta kapott injekciókat és elkülönítettük őt, hogy ne hogy agyontapossák a többiek. Másnap Laca visszavitte őt az anyukájához, de az már nem sokat törődött vele. Az anyától lefejt tejjel próbáltuk őt itatni, valamelyest sikerült belétukmálni. Aztán irány újra az állatorvos, aki megállapította, hogy a lelki problémák mellett emésztési gondjai vannak a kicsinek, megint kapott injekciókat, emésztést segítő gyógyszereket. Otthon megint csak próbáltunk frissen fejt tejet beléönteni. Bíztunk benne, hogy rendbejön, bár ránézésre semmi jó nem ígérkezett. És reggelre bekövetkezett az, amelyet már napokkal előbb tudtunk, hogy így lesz: Saláta már az örök vadászmezőkön legeli a füvet.
Megsirattuk őt is, de előtte a kislibát is... Nehéz pillanatok ezek, de aki állatot tart, sajnos ezzel számolnia kell. Mindesesetre megszokni a gondolatot sosem fogom.

Ráadásul elkezdődött a vizsgaidőszakom: a 2010. őszén megkezdett mérlegképes könyvelői tanulmányaim finiséhez érkeztem. Tegnap egy 5 órás írásbeli vizsgán vettem részt, bizakodom, hogy sikerült. Az elkövetkező időszak igen feszített tempót diktál: 2 hét múlva újra egy írásbeli, aztán rá 2 hétre megint újabb. A mindent lezáró szóbeli vizsga - 110 tétellel - július közepén lesz. Nem irigylem magam...

2012-05-09

Saláta és Gombóc

Még mielőtt valaki azt hinné a címet olvasván, hogy valamiféle gasztroirányt vett e bejegyzés, az téved. Saláta és Gombóc farmunk két új lakója, velük teljes az állomány. Saláta egy kis gödölye, 2 héttel idősebb a mieinknél. Gombóc pedig egy racka bárány, mi csak aranyszőrű bárányként emlegetjük. Mindkettőt Szalafőről hoztuk, arról a helyről, ahonnét őrségi pályafutásunk indult.  Több jószágot már nem szerzünk be, ennyit szerettünk volna eredetileg is, és remélhetőleg majd szaporodni is fognak nálunk. Gombócnak - majd ha eléri azt a kort -  keresünk egy fedeztetésre alkalmas párt.







Laca a nagy kifutó egy sarkában ácsolja a kecskéknek a nyári lakot: muszáj tető alá hozni, hogy a déli nagy melegben, illetve ha esik az eső, alá tudjanak húzódni.