2009-12-20

Áldott, békés Karácsonyt!



"Nézem, ahogy az est leszáll az ablakom előtt,
Ezüstbe és fehérbe öltözik a Föld,
Álmaink és bűneink, jó és rossz tetteink
Ma hó takarja.

A világ bármely részén élsz és bárki vagy,
Szeretném, hogy légy ma este egy kicsit boldogabb,
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
Ahogyan én Neked.

Kívánj a szónak nyílt utat,
És a dalnak tiszta hangokat,
Kívánd hogy mindig úgy szeresselek,
Ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.

Kívánd, hogy mindaz amit ma éjjel gondoltál,
Ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután,
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
Békés karácsonyt mindenkinek!"

(szöveg, zene: Som Lajos-Horváth Attila, előadó: Piramis együttes)

2009-12-14

Apró örömeink

Örömhírrel jöttem: Lacám ma sikeresen levizsgázott, a bizonyítványába 4-es osztályzat került, így most már teljes felelősséggel kezdhet hozzá majd új szakmájához, a kályhássághoz. Ez a kályhás mesterség magába foglalja a cserépkályha, kandalló, kemence és egyéb más, fűtésre-főzésre-sütésre használatos eszközök építését és karbantartását. Nagyon büszke vagyok rá, hiszen még nem is oly rég - talán 3,5 évvel ezelőtt - amikor megismerkedtünk, ő azt mondta, hogy tőle ne várjam el, hogy leérettségizzen vagy hogy egyáltalán bármikor is iskolapadba üljön. Én nem is vártam el tőle, úgy fogadtam el, ahogy van. A tanulási igénye belülről, saját magából fakadt és én ezt díjazom a legjobban! Ezúton is gratulálok neki!
Albi kismadarunk nagyon szépen gyógyulgat, már egyre többet mozog, szépen eszik. Igaz, egyelőre nem került vissza a kinti röpdéjébe, hanem a házban van a ketrecében, így aktív részese az ünnepi fényeknek, hangulatnak. Januárban visszük vissza az állatkórházba, hogy kiszedjék azt a két acéldrótot, amely arra szolgál, hogy rögzítse az eltört csontját.
Nekem már csak 2 nap az évből a munka, aztán otthon takarítok és tervezem a karácsonyi menüt. Jó hír, hogy december 28-tól Szomorócon töltünk egy egész hetet. Mivel egy hét hosszú idő, így az összes állatunk velünk tart, és ez nem kevés logisztikai szervezést igényel.

2009-12-09

Kincsre leltem...




... a Holdviola együttes Madárka című CD-jének tárgyában. Ez a miskolci zenekar elektro-folk stílusban szólaltatja meg rég elfeledett gyönyörű népdalainkat, előadásukat ötvözve a színpadi élmény hatásával is.

Már egy ideje láthatjátok, hallhatjátok őket a blogom video-sávjában. Kedvencem tőlük a Bánat utca, amely már a telefonom csengőhangjaként is szolgál.
CD-jük mai nap jelent meg, rendelés az együttes honlapján lehetséges.

2009-12-02

Albert

Akik rendszeresen olvassák naplómat, ők tudják, hogy idehaza nem kevés háziállat színesíti hétköznapjainkat, akik hosszabb őrségi tartózkodás alkalmával velünk utaznak. Ilyenkor a kisteherautónk, mint Noé bárkája működik.
Nem hétköznapi háziasított állatunk Albert - nemes egyszerűséggel: Albi - a dolmányos varjú. Ő már két éve él velünk. Férjem egy alkalommal, amikor a Duna-parton várta ki az időt, hogy indulhasson a munkahelyem elé, egy bokor aljából iszonyatos rikácsolásra lett figyelmes. Egy babavarjú volt, valószínűleg vagy kieshetett a fészekből, vagy pedig első szárnypróbálgatásai során nem volt ereje visszarepülni családjához. Laca miután megállapította, hogy a kisvarjú látszólag egészséges, betette az autóba és hazahoztuk. Kezdetben kézből etette mindenféle - általam nagyon utált férgekkel, gilisztákkal - majd kipróbáltuk a macska- és kutyakonzervet és száraztápot is, amely ízlett Albinak, így a továbbiakban ezek, és természetesen a házikoszt alkotják az élelmét. Kialakítottunk neki egy védett, fedett röpdét is, így kényelmes helye lett.

Mostanra gyönyörűen kifejlődött. Szürke mellénykéje (dolmánya) van, és nagyon szép, kékes-fekete színben játszó tolla. A varjú nagyon intelligens jószág, könnyen tanul és könnyen szelídíthető. Laca meg tudja simogatni, sőt, igényli is a naponkénti foglalkozást, törődést, közelséget. Rengeteg féle hangot tud produkálni, amely néha köztünk nevetség tárgya is. Amikor Szomorócon vagyunk, ki szoktuk őt engedni, sétálgat a ház körül, elballag 40-50 méterre, aztán visszajön, és még a kutyákkal is játszik.


Férjem két nappal ezelőtt észrevette, hogy Albi csak az egyik lábát használja, a másik csak lóg mellette. Nem tudtuk megállapítani, hogy mi baja lehet, így elvitte az orvoshoz, ahol sajnos beigazolódott félelmünk: eltörött a lába. Kicsit megijesztettek bennünket, hogy ha nem kerül sor mielőbb műtétre, akkor amputálni kell majd a törött végtagot. Férjem felhívta a hortobágyi Madárkórházat, ahol tudták volna fogadni, de Budapesttől elég messze esik, így maradt a budapesti Állatorvostudományi Egyetem. Tegnap délután Laca elvitte Albit, először megröntgenezték, amely alapján megállapítható volt, hogy szilánkos combcsonttörést szenvedett, utána pedig megműtötték a lábát. Most úgy néz ki, hogy a műtét sikerült, majd 6 hét múlva kell őt kontrollra visszavinni, reméljük, hogy addig megfelelően összeforr a csontja. Albert, aki már megannyi boldog percet szerzett nekünk a jelenlétével most a ház egy nem annyira forgalmas szegletében, a ketrecében lábadozik.